Régebben elkezdtem nézni ezt a sorozatot (ami nálunk Csillagközi Romboló címen futott egy darabig a tv2-őn), de a 2. évadig már nem jutottam el. Voltak benne egész izgalmas részek, de akkortájt a Csillagkapu(k) jobban lekötöttek és akkor még talán ment a 4400 is, na meg az Eureka is...
...szóval már nem fért bele.

Azonban, hogy most vége az SG-1-nek és az Atlantisnak is (a másik kettőről nem is beszélve), így gondoltam bepótolom a lemaradást és visszacsatlakozom a történetbe, ugyanis szombaton volt a 4. éved első részének a bemutatója a SciFi csatornán. Csupán 2 évadot néztem meg az elmúlt pár napban és igen kellemesen telt.

Röviden a sorozat lényegéről annyit, hogy vannak az emberek és a Cylon-ok (ejtsd: szájlon), akik harcolnak egymással. A csavar az egészben az, hogy a Cylonok emberek teremtette gépek, amik hajszolják a továbbfejlődést és hisznek az egy igaz isten(ük)ben, nem mellesleg majdnem kiírtották az egész emberiséget.
... nameg rohadt sokan vannak.

Ami az egészben engem megfogott az a történet gerendáját alkotó belső emberi energia, ami újra és újra erőt ad az embereknek a harchoz és reményt, hogy megtalálják az új otthonukat, a Földet.

A történet figyelése közben olyan dolgokon gondolkozhat el a szemlélődő, hogy vajon képes lenne e beleszeretni egy gépbe, vajon ő feláldozná e magát a semmiért, hacsak azért nem, hogy később ne akarják elítélni árulásért, vagy egyszerűen honnan tudhatja meg, hogy bízhat e valakiben.